Rajnai borok
RAJNAI BORVIDÉK – RHEINHESSEN
Németország legnagyobb bortermelő vidéke. Az éles „Rajna-kanyarban” fekszik, nyugaton a Nahe folyó határolja, észak és kelet felé a Rajnáig húzódik. Főbb városai: Mainz, Bingen, Alzey és Worms. A Selz és Primm folyók futnak lankás hegyvidékén.
Bár a bortermelés szinte monokultúra a Rajna-vidéken vagy a Mosel mentén, mégis csak egyike a számos terménynek, amiket a környék gazdaságainak termékeny talaján termesztenek. Kis parcellákban sorakoznak a meredek szőlőföldek Bingennél és Mainztól délre a Rajna teraszos partjainál. A talajtípusok változatossága és a kedvező klíma többfajta szőlő termesztését teszi lehetővé, hagyományos és új nemesítésűekét. Sőt, Németország sok aromás, korai érésű szőlőfajtáját Rheinhessenben nemesítette Prof. Georg Scheu, akiről a „Scheurebe” nevű fajtát elnevezték. Az egész világon ezen a vidéken termelik a legnagyobb földterületen az ősi Szilváni fajtát, és itt van a szülőhazája a „Liebfraumilch” selymes és zamatos fehérbornak is, melyet eredetileg a Liebfraukirche (Miasszonyunk temploma) körüli földek szőlőjéből készítettek Wormsban. A rajnai borokat gyakran úgy jellemzik, hogy selymes, illatos, közepesen testes és kellemes enyhén savas, könnyen iható borok. De léteznek természetesen páratlan mélységű és komplexitású, kiemelkedő minőségű, elegáns borok is.
Mainz első borászatát i.e. 20 körül alapították. A bortermelés és kereskedelem már a VIII. században virágzott Rhein-Hesse tartományban. A Riesling szőlő termesztéséről Pfeddersheimben i.sz. 1511 óta vannak írásos emlékeink. A középkorban a vidéket „Európa boroscsapjaként” ismerték.
Klímája enyhe. A vidéket hegyek és sűrű erdők ölelik körül védelmezőn: nyugaton az erdős hegyes vonulat, amit „Rheinhessen Svájcaként” emlegetnek; északon a Taunus hegység, keleten az odeni erdők. Sok a csapadék. A tél viszonylag hideg, a Rajnától távolodva egyre hidegebb, ahogy a víztömeg hőmérséklet-kiegyenlítő hatása csökken.
Talaja többnyire lösz, főleg Wonnegau és Alzley környékén. Előfordul meszes, márgás talaj is sok agyaggal. Lösz, mészkő és márga adja az alap talajtípust, gyakran homokkal vagy murvával keveredve. A „Rotliegendes” egy vörös színű, homokos, kristályos agyag talaj a meredek folyóparti földeken Nackenheimnél, Niersteinnél és Bingen mellett, ahol kvarcit kristály került a felszínre.
Rheinhessen
Kb. 62.000 hektáros termőterületével Rheinhessen a legnagyobb Németország 13 borvidéke közül. A szőlőtermelés centruma a Rajna mente, északra a Rheingau-vidék, nyugatra a Nahe, délre Rheinpfalz, keletre a Hessische Bergstrasse határolja.
A Rheinhessen borvidék három nagy részre osztható: a bingeni terület (Bereich Bingen), a niersteini (Bereich Nierstein) és a Wonnegau (Bereich Wonnegau). Huszonnégy nagy szőlőbirtok, pincészet található a rheinhesseni borvidéken.
A birtokok nagy száma ellenére csak kis részük termel kiváló minőségű (high-quality) borokat. Sok pincészetnek a Rajnától távolabb vannak hatalmas szőlőterületei, ahol nagy mennyiségű, alacsonyabb minőségű Liebfraumilch bort termelnek. Ebből az olcsó, szimpla borból a németországi termelés több mint 50 %-a Rheinhessenből származik.
Az eredeti rizling szőlő nemesítése során sok utódfajta jött létre: Müller-Thurgau, Sylvaner, Scheurebe, Faberrebe, Bachus, Huxelrebe, Kerner, stb.
A legjobb borokat a közvetlenül a Rajna partján elterülő szőlőkben termelik, a Bingen (északi pont) – Mainz (kelet) – Worms (dél) alkotta háromszögben. Különösen a bingeni és az ingelheimi szőlőhegyeken, valamint a niersteini teraszos művelésű kertekben (Rheinterrasse) termelnek kiváló borokat.
Bingen
A rajnai borvidék jelentős „borvárosa”, a rajnai szőlő- és bortermelés egyik legismertebb központja a Rheinhessen régió északnyugati területén terül el, ahol a Nahe folyó a Rajnába ömlik. Szemben, a Rajna másik partján a Rheingau vidékhez tartozó Rüdesheim helyezkedik el.
A Rheinhessen bingeni része (Bereich Bingen) hat nagy termőterületet foglal magába, köztük a Sankt Rochuskapelle elnevezésűt, melynek szőlőskertjei közvetlenül Bingen várost övezik. A város legismertebb szőlőhegye – dűlője a 87 hektáros Scharlachberg. Nevét (Skarlát Hegy) vörös talajáról kapta. Az itt termelt rizling adja a terület csúcsborait, melyek Rheinhessen legjobbjai.
Rizling (Rajnai)
Egyetemes fajta, az egész világon ezt értik rizlingen. Talán a világ legjobb és legértékesebb fehérszőlőfajtája, még ha ezt nem is ismerik el mindenhol. A téli hideget jól tűrő szőlő, mely töppedésre és botrytisesedésre is hajlamos. A rizling borok ízletesek, finoman visszafogottak (delikátok), ugyanakkor komplexek, jellemző rájuk a fűszeres, gyümölcsös íz (néha őszi- és sárgabarackra emlékeztet), virágillatú buké, hosszantartó utóíz.
Érett szőlőből magas minőségű, élvezetes, máshoz nem hasonlítható karakterű bor készíthető. Savai révén nagy érési képességgel rendelkezik. Százéves palackjai is jól fogyaszthatóak. Termőhelytől és feldolgozástól függően sokarcú lehet, a könnyű, vékony, savas bortól egészen a testes, nagy cukortartalmú csemegeborig. Nem ajánlatos barrique-ban érlelni, mivel ettől fajtajellemzői jelentős mértékben megváltozhatnak.
A rizling szőlőből készült borok palettája nagyon széles, a legszárazabbtól a legédesebbig terjed. Németországban az édes borokat rendszerint a nemes penészgombával, Botrytis Cinereával fertőzött fürtökből préselik, és az emelkedő cukortartalom szerint Auslese, Beerenauslese és Trockenbeerenauslese osztályba sorolják.
A legjobb rizlingborokat Németországban az Elzász-vidéken, a Rajna, a Mosel, a Saar és a Ruwer, valamint a Nahe és néhány helyen a Majna mentén, valamint Ausztriában (Wachau, Krems völgyében) termelik.
Silvaner
A Silvaner 2009-ben 350 éves jubileumát ünnepli:
A legújabb vizsgálatok szerint a Silvaner nem egy „ősszőlő” fajta, amely Ausztriáhól került át Németországba, hanem keresztezése a Tramini és az Osztrák-Fehér más néven Heunisch szőlőfajtáknak. A génanalízissel végzett vizsgálatok szerint azt is megállapították, hogy származási területe az Alpok térsége, ezért hosszú ideig csak “Österreicher”-nek nevezték. Feltételezések szerint, ciszterci szerzetesek közvetítésével jutott el Franciaországba. A németországi Castell városka archívumában fellelt régi írásos emlékekben talált feljegyzések bizonyítják, hogy 1659. április 10-én ültették el Castellben az első szőlőtőkét. Ez időtől lett kedvelt szőlőfajta.
A hatvanas években Németország vezető szőlőfajtájának számított, a nemesítés elhanyagolásával és az újabb fajták előretörésével azonban jelentősen visszaszorult. Ma, úgy tűnik, ismét reneszánszát éli. Napjainkban a Silvaner termő területek majdnem fele Rheinhessenben fekszik. A legjobb száraz szilvánit frank földön, Rheinhessenben (jellegzetes fajtabor a “Rheinhessen Silvaner”), Pfalzban és a svájci Valais-ban (neve itt “Johannisberger”) termesztik. Borai enyhén fűszeresek, ízük semleges. Szőlőjéből, bár ez nem jellemző, édes bor is készíthető.
A német borok besorolása
Deutscher Tafelwein (DTW)
Kizárólag Németországban termelt és készített asztali bor, minimum 8,5 volumen% alkoholtartalommal. A címkén fel kell tüntetni a származási régiót: Bayern, Neckar, Rhein-Mosel ,stb. Német stílusú címkézést más országok is használnak, de nem szerepelhet rajta a „Deutscher” jelző. Ha csak Tafelwein a felirat, a bor nem német, szerepelnie kell a származási országnak.
A Deutscher Tafelwein (DTW) és a Qualitätswein Bestimmter Anbaugebiet (QbA) a két alacsony kategóriájú bor a német bortörvény (1971) által meghatározott rangsorban.
Qualitätswein Bestimmter Anbaugebiet (QbA)
Minőségi bor meghatározott termőterületről. A német bortörvény (1971) besorolása szerint a QmP borok alatti kategóriát képviseli. A címkén fel kell tüntetni a termőterületet (Bereich), a termelőt.
Qualitätswein mit Prädikat (QmP), Különleges minőségi borok kategóriája
A német bortörvény (1971) által a magas minőségi kategóriákba sorolt borok gyűjtőneve. Jelentése: különlegesen jó minőségű, speciális fajtajelleggel, termőhelytől függő jellemzőkkel bíró bor. Megkülönböztetett, szűkebb termőterületről (körzet – Bereich, szőlőhegy, dűlő) származik, melyet a címkén feltüntetnek. Nem tartalmazhat hozzáadott cukrot (misebor – ahogy az Úr teremtette).
Hat minőségi fokozat tartozik a QmP kategóriába a szőlő minimális natúr cukortartalma szerint: Kabinett, Spätlese, Auslese, Beerenauslese, Eiswein, Trockenbeerenauslese. A cukortartalom fontossága azt a teóriát fejezi ki, hogy a magasabb cukortartalmú szőlő érettebb, ezért a belőle készült bor mélyebb színű, intenzív illatú, zamatos, gazdag aromájú.
Spätlese
A késői szüretelésű bor német neve. Ehhez a speciális borhoz legalább egy héttel a fő szüret után, válogatva, kézzel szedik a fürtöket. Mivel a szőlő érettebb, több cukrot tartalmaz, a bor gazdagabb, édesebb. A Spätlese QmP kategóriájú, a hatos rangsorban alulról a második: a Kabinett után következik, de az Auslese alatt. A szőlő natúr cukortartalma 19-23 súly% (76-95 Oechsle fok), a fajtától és a régiótól függően.
Auslese
A német szó „válogatást” jelent (selection). Az auslese kifejezést azokra a borokra alkalmazzák, amelyeket tőkén hagyott, tökéletesen beérett, kézzel szedett és válogatott szőlőből, a többi szőlőtől elkülönítve préselnek. Az Auslese a QmP kategória hatos rangsorában alulról a harmadik, a Spätlese és a Beerenauslese között. Auslese készítéséhez a szőlőnek 20-25 súly% natúr cukrot kell tartalmaznia (83-105 Oeschle fok). A fürtökön többnyire már megjelenik a Botrytis Cinerea, ami további lehetőséget nyújt a magas cukortartalom kialakulásához. Az ilyen szőlőből készült borok édesek, drágák, a desszertborok kategóriájába tartoznak.
Beerenauslese
Ehhez a borhoz a tőkén hagyott, töppedt, túlérett mézédes bogyókat kézzel szedik, szemenként válogatják, külön gyűjtik, majd elkülönítve préselik (selected berries). A QmP kategória hatos rangsorában alulról a negyedik, az Auslese és a Trockenbeerenauslese között. A Beerenauslese besoroláshoz a szőlőnek el kell érnie a 26-30 súly% natúr cukortartalmat (110-128 Oeschle fok). A szőlő általában Botrytissel fertőzött, ami összeaszalja a szemeket, ezáltal is emelve a cukorkoncentrációt. Az ilyen szőlőből készült legjobb borok nagyon édesek, de kellő savtartalommal rendelkeznek, ezért kiegyensúlyozottak, harmonikusak. Hosszú évekig eltarthatók, mialatt érnek, fejlődnek, és közben megőrzik komplexitásukat. A Beerenauslese borok igen ritkák, nagyon drágák, a világ legjobb desszertborai közé tartoznak.
Eiswein
A jégbor igen ízletes, zamatos desszertbor. Szigorú előírások szerint akkor szedik le a tőkéről a szőlőt, amikor az első olyan fagyos éjszaka beköszönt, amikor a szemek hirtelen fagynak meg, és kitart a hideg a gyors préselésig, mielőtt a szemek felolvadnának. Mivel a szőlőben lévő víztartalom nagy része jég halmazállapotú, a kinyert préslé koncentráltan tartalmazza az ízanyagokat, magas a cukor- és a savtartalma. Bár a jégbor készítésének technológiája más, mint a Beerenauslese-é és a Trockenbeerenauslese-é (más úton érik el a magas szárazanyag tartalmat), ugyanolyan édes és a magas savtartalom miatt kiegyensúlyozott. A jégbor különösen alkalmas a hosszú tárolásra. Ahhoz, hogy a bor megkapja a jégbor minősítést, el kell érnie a Beerenauslese kategória cukortartalmát: 26-30 súly% natúr cukorkoncentrációt (110-128 Oechsle fokot). A jégborokat 1982-ben sorolták a QmP borok közé.
Trockenbeerenauslese
Ehhez a rendkívül zamatos, nektárszerű borhoz addig hagyják a tőkén a szőlőt, míg megaszalódik (aszúsodik), szinte kiszárad. A teljesen kiérett, ízanyagban és cukorban nagyon gazdag aszúszemeket egyenként, kézzel szedik, válogatják (dry selected berries). A Trockenbeerenauslese a QmP kategória legmagasabb fokozatát képviseli. A szőlő natúr cukortartalmának el kell érnie minimum a 35 súly%-ot (150 Oechsle fokot). A Botritises aszalódás tovább fokozza a cukortartalmat. A bor nagyon édes, de a megfelelő savtartalom miatt kiegyensúlyozott, harmonikus. Az extrém magas cukortartalom miatt a bor nehezen erjed (fermentálódik), ezért gyakran csak 5,5 – 6 % alkoholfokot ér el (a potenciális 21,5 vagy több % helyett, ami száraz fermentálódással elérhető lett volna). A Trockenbeerenauslese borok különösen ritkák, különösen drágák, a világ legkitűnőbb desszertborai között tartják számon őket. Sok éven át eltarthatók, mialatt komplexitásuk még tovább fejlődik.
Hozzászólások